Mi az a röntgencső?

A röntgencsövek vákuumdiódák, amelyek nagyfeszültségen működnek.
Egy röntgencső két elektródából áll, egy anódból és egy katódból, amelyek arra szolgálnak, hogy a céltárgyat elektronokkal bombázzák, illetve az izzószálat elektronok kibocsátására használják. Mindkét pólust nagyvákuumú üveg- vagy kerámiaházban lezárják.

A röntgencső tápegysége legalább egy alacsony feszültségű tápegységet tartalmaz az izzószál melegítéséhez, valamint egy nagyfeszültségű generátort, amely nagy feszültséget ad a két pólusnak. Amikor egy volfrámhuzal elegendő áramot vezet át egy elektronfelhő létrehozásához, és elegendő feszültség (kilovolt nagyságrendű) kapcsolódik az anód és a katód közé, az elektronfelhő az anód felé húzódik. Ekkor az elektronok nagy energiájú és nagy sebességű állapotban találják el a volfrám céltárgyat. A nagy sebességű elektronok elérik a céltárgy felületét, és mozgásuk hirtelen blokkolódik. Kinetikus energiájuk kis része sugárzási energiává alakul, és röntgensugarak formájában szabadul fel. Az ebben a formában keletkező sugárzást fékezési sugárzásnak nevezzük.

Az izzószál áramának változtatásával megváltoztatható az izzószál hőmérséklete és a kibocsátott elektronok mennyisége, ezáltal megváltozik a cső árama és a röntgensugarak intenzitása. A röntgencső gerjesztési potenciáljának változtatása vagy egy másik célpont kiválasztása megváltoztathatja a beeső röntgensugár energiáját vagy az intenzitást különböző energiákon. A nagy energiájú elektronok bombázása miatt a röntgencső magas hőmérsékleten működik, ami az anódcélpont kényszerhűtését igényli.

Bár a röntgencsövek energiahatékonysága a röntgensugarak előállításában nagyon alacsony, jelenleg a röntgencsövek még mindig a legpraktikusabb röntgensugár-előállító eszközök, és széles körben használják őket röntgenkészülékekben. Jelenleg az orvosi alkalmazások főként diagnosztikai röntgencsövekre és terápiás röntgencsövekre oszlanak.