Mi az a röntgencső?

A röntgencsövek vákuumdiódák, amelyek nagy feszültségen működnek.
A röntgencső két elektródából, egy anódból és egy katódból áll, amelyek segítségével a célpont elektronokkal bombázható, az izzószál pedig elektronokat bocsát ki. Mindkét pólus nagyvákuumú üveg- vagy kerámiaházba van zárva.

A röntgencső tápegysége legalább egy kisfeszültségű tápegységet tartalmaz az izzószál melegítésére és egy nagyfeszültségű generátort a két pólus nagyfeszültségének biztosítására. Amikor egy wolframhuzal elegendő áramot bocsát át az elektronfelhő létrehozásához, és elegendő feszültség (kilovat nagyságrendű) van az anód és a katód között, az elektronfelhő az anód felé húzódik. Ekkor az elektronok nagy energiájú és nagy sebességű állapotban találják el a wolfram célpontot. A nagy sebességű elektronok elérik a célfelületet, és mozgásuk hirtelen blokkolódik. Kinetikus energiájuk egy kis része sugárzási energiává alakul, és röntgensugarak formájában szabadul fel. Az ebben a formában keletkező sugárzást bremsstrahlungnak nevezik.

Az izzószál áramának megváltoztatása megváltoztathatja az izzószál hőmérsékletét és a kibocsátott elektronok mennyiségét, ezáltal megváltozik a csőáram és a röntgensugárzás intenzitása. A röntgencső gerjesztési potenciáljának megváltoztatása vagy más célpont kiválasztása megváltoztathatja a beeső röntgensugárzás energiáját vagy intenzitását különböző energiák mellett. A nagyenergiájú elektronok bombázása miatt a röntgencső magas hőmérsékleten működik, ami az anódcélpont kényszerhűtését igényli.

Bár a röntgencsövek energiahatékonysága röntgensugarak előállítására nagyon alacsony, jelenleg még mindig a röntgencsövek a legpraktikusabb röntgensugarakat előállító eszközök, és széles körben alkalmazzák őket röntgenkészülékekben. Jelenleg az orvosi alkalmazások főként diagnosztikai röntgencsövekre és terápiás röntgencsövekre oszlanak.